csakegyvers

Mond mit teszel ha minden fény kilaszik?
S emiatt mindenki rád haragszik.
Még lehetne ellene mit tenni,
Talán nem is kéne sokat szenvedni.
Mi tényleg vigyázhattunk volna,
Más nem kellene, csak őrizni gyerekkorunk óta
Hisz a fákat, s erdőket kivágod,
Ezzel pedig aláírod a saját halálod.

De akkormár hiába, nincs hol laknod,
Ezért már bánod, a dolgokat visszakívánod.
Emlékszel az első szerelmedre, a megannyi szarra,
De az életed, már nem ez, hanem a második ajtó balra.
Megannyi embernek mondtad: “nem tudnék nélküled élni!”
Hát fel kell ébresszelek szivi, levegő nélkül nehezebb élni…
S most megannyi pusztítás árán,
Gyár van a gyárak hátán.

Már nem tehetsz semmit, a körforgásnak lassan vége,
Ezek után pedig nem lesz világbéke.
Mindebben csak az a gáz, hogy a téma globális,
De erre mi a válasz? Én nem csinálom, csak ha más is!
Mégis mit gondolsz? Meddig bírja még a Föld?
Nem tanították anyádk, hogy mi a tied ne gyötörd?
Lassan 2050-et üt az óra,
S nem volt senki, ki megmenthetett volna..

Most látod, hogy minden lángol s ég,
De nem húzod meg, pedig kezedben a fék.
Nem húzod meg, hisz elönt a büszkeség,
Ám végül Te leszel az, ki rohan felém,
S mert szóba állok veled, felcsillan szemedben a remény
De végül összeomlasz, hisz mit mondtam az rideg, valós és kemény…
Létünk napjai meg vannak számláva,
S most utoljára kérlek, ne taszítsd bolygónkat a halálba!

(C) HeyCassadee.
by myself